Dugovics Titusz nem halt meg!

Szinte mindenki ismeri a történetet a legendás nándorfehérvári hősről, aki várvédőként magával ragadva a török támadót levetette magát a mélybe. Dugovics Titusz hőstettét az 1800-as évektől több költemény és festmény is megörökítette. A legismertebb kép Wagner Sándor festőművész alkotása 1853-ből, amely a Magyar Nemzeti Galériában látható. Szépirodalmi alkotók közül Jókai Mór és Mikszáth Kálmán is megemlékezett alakjáról. A történet szerint 1456-ban, a nándorfehérvári vár védelme közben egy Dugovics Titusz nevű magyar vitéz a várra zászlót kitűzni készülő török katonát élete árán a mélybe rántott, ezzel megakadályozva, hogy az ostromló törökök a várra kitűzött lófarkas-félholdas zászló láttán fellelkesülve bevegyék a várat. De vajon mennyire igaz-e a legenda?

Mára úgy tűnik a történet csak egy kitalált legenda mármint ami a nevet illeti, hiszen valóban elképzelhető a történészek szerint a törököt a mélybe rántó vitéz esetének lehet történelmi valóságalapja, a hősiesen megharcolt nándorfehérvári csatában történhetett ilyen hősies cselekedet, és történelmi tény, hogy a 15. században valóban „keringett valamiféle történet egy ismeretlen katonáról, aki így adta bizonyságát hősiességének.” Miközben az is igaz, hogy az „ostromlóval a mélybe ugró várvédő hős” alakja vándormotívumként számtalan középkori várostrom krónikájában megjelenik. De az már valószínűtlen, hogy valóban Dugovics Titusz lett volna a történet hőse, neve és személye nagy valószínűség szerint nem létező, azaz kitalált személy, így nem is halhatott meg 😉

Feltételezések szerint az „ősi nemesi Dugovics család történetét a Nándorfehérvárnál hős Dugovics Titusszal” Dugovics Imre Vas vármegyei szolgabíró találta ki az 1820-as évek elején, nemesi származása bizonyításául, illetve patinásabbá tételéhez. Egy adománylevelet készíttetett magának, ami a nevezett rokonságra utal Az iratok hamisítása a történészek szerint azzal a vizsgálattal lehet összefüggésben, amelyet a Dugovics család nemességével kapcsolatban akkoriban folytattak le. Bár a per végül Dugovics Imre számára kedvezően zárult, elképzelhető, hogy a családi nimbusz megerősítésére határozhatott egy neves ősnek a felmenő iratokban történő megörökítése mellett.