Európa öt legszebb városa, legalábbis nekem, nem szándékoztam sorrendiséget felállítani, mégis azért nem mondom azt, hogy véletlen az egyik vagy másik helyezés sorszáma. A lista igencsak szubjektív és szándékosan kerültem el Európa fővárosait. Elsősorban a hangulat az egyediség a történelmi múlt, építészet de legfőképpen a szubjektív érzés az, ami meghatározta ez a listát. Szerencsésnek mondhatom magam mert majd mind itt szereplő városban legalább két alkalommal jártam és jutott annyi idő, hogy a hely hangulata áthasson, lássak egy helyi esküvőt a városban, találkozzak kedves ismeretlen emberekkel, kocsmákban üldögélő helyiekkel vagy éppen turistákkal, akik szintén felfedezni jöttek a várost és annak atmoszféráját.
1. Brugge
Az egyetlen város ebben az ötös listában, ahol csak egyszer jártam ha ki kell emelni a Benelux városok közül egyet akkor nem is lehet más választás, mint az Észak Velencéje a Belgiumban található Brugge városa, amely az egyik kedvenc filmem helyszínét is szolgáltatta (in Brugge, magyarul: Erőszakik, akit érdekel járjon utána, érdemes megnézni az abszurd humor kedvelőinek). Szóval a város rögtön beleivódott a régi szép emlékeim közé, ahol először és utoljára főiskolás franciaországi gyakorlatom (igen már akkor sem volt igazán határ Franciaország és Belgium között) során jutottam el, egy hétvégi program beiktatása során. A város középkori hangulata, csatornái és az óvárost körülvevő régi erődítmények és malmok maradványai egyedülálló hangulatot árasztanak. Brugge Európa kiemelkedő látványossága köszönhetően annak, hogy a városközpont a középkor óta alig változott és ez meglátszik bármelyik utcán eltévedve sétál is a turista, nem beszélve az ikonikus óratoronyról a Belfortról, amely 95 méter magas és a tetejére 366 lépcsőn juthatunk fel. Személyes élményem volt, hogy találkozhattam egy egész Európát kerékpárral bejáró fiatallal, aki éppen a hazaútjára gyűjtött pénzt a főtértől nem messze eső kisebb utcában, ránézésre megállapítottam, hogy honfitársunk és mivel ki volt terítve a térkép, hogy honnan indult: Békéscsaba beszédbe is elegyedtünk és közösen állapítottuk meg, hogy Európa egyik legszebb városa, annak ellenére, hogy Ő aztán akkor elég sok várost bejárt a bringájával hiszen megkerülte egész Európát 😉 Talán emiatt is került a lista elejére Brugge…
2. Mostar
Ide akkor volt alkalmam először eljutni amikor az öreg Mostar híd még félkész állapotban volt, azaz a magyar katonai egységek a Délszláv háborút követően készítettek egy ideiglenes hidat. Ekkor turista csak alig-alig akadt a városban, a korábbi prospektusokon, fényképeken szereplő ősz szakállas muzulmán árussal még volt alkalmunk találkozni 2001-ben. A hídról már akkor ugrottak a helyiek az elképesztő türkiz kék-zöld színű színű Neretva folyóba. Jó tíz évvel később volt szerencsém újra a városban járni és bár a hangulata a sok turistának köszönhetően kissé megváltozott, mivel bármikor ki lehetett írni a megtelt táblát, ennek ellenére a folyó partján elhelyezkedő kávézók az immáron csak bizonyos pénzt begyűjtő helyi folyóba ugrók, a mesebeli Mostári híd, a köves utcák, kis kőházak és a Neretva folyó hihetetlen színe ismét elvarázsolt. Sok turista ide vagy oda bármikor visszamennék és akár egy teljes napot is el tudnék sétálgatni a városban, átadva magam a keleties hangulatnak.







A Sztroganov (angolos átirat: Stroganoff) család története a régen elfeledett történelmi múlt homályos időszakába nyúlik vissza. Eredetileg a Sztroganovok sem rendelkeztek nemesi kutyabőrrel bár oroszos hangzású a családnevük valójában egyes feltételezések szerint tatár felmenőkkel rendelkeztek, első ismert felmenőjük a 14. század második felében élt Szpiridon nevű, feltehetően novgorodi ember volt. Dédunokája, Fjodor a Vicsegda folyó partján lévő sóforrásoknál telepedett le. Fia, Anyika 1515-ben sófőző telepeket alapított Szolvicsegodszk városkában. Utódaik: Anyikij (Anyika, Anyikej, Ioannyikij) Fjodorovics (1497–1570) a sótermelést egyre messzebbi vidékekre, kereskedői vállalkozásukat pedig egészen az Urálon túlra is kiterjesztették, olcsón jutott hozzá a legértékesebb prémekhez is. 1558-ban Rettegett Iván hatalmas területek birtokjogát ajándékozta neki és fiainak a Káma és a Csuszovaja folyók mentén, az Urál vidékén. A cár megbízásából Anyika felügyelte az őslakosok kereskedői tevékenységét és behajtotta a természetbeni adót is. Sófőző telepeinek jövedelméből, alkalmazottainak kíméletlen dolgoztatása és a helyi lakosok becsapása árán gyorsan meggazdagodott. Ő alapozta meg a később óriásira duzzadt családi vagyont, melynek révén a Sztroganovok Oroszország vezető családjai közé emelkedtek. Öregkorában elfordult a világi élettől és Ioszaf néven szerzetes lett. Három fia folytatta a megkezdett vállalkozást, a hatalmas, de gyéren lakott területeken több új települést, erődítményt létesítettek, cári engedéllyel magánhadsereget tartottak. A dinasztia későbbi sarjai folytatták a családi hagyományokat jelentősen gyarapítva a családi vagyont, részt vettek a Szibériai hódításokban, támogatták az aktuális cárokat. A 17. század közepére Szemjon dédunokája, Grigorij Dmitrijevics (1656–1715) lett a Sztroganovok összes vagyonának és birtokának egyetlen örököse. Alekszej Mihajlovics cár 1673-ban kibocsátott oklevele megerősítette őt jogaiban és elismerte a Sztroganovok érdemeit Szibéria meghódításában. Elődeihez hasonlóan ő is sokat áldozott a kincstár és főként I. Péter cár megsegítésére, a nagy északi háború idején pedig saját költségén fregattot szerelt fel. Fiait I. Péter bárói rangra emelte. Leszármazottaik közül többen elnyerték a grófi címet, a legelőkelőbb családokba házasodtak be, művészetpártolók lettek, állami szolgálatba lépve magas beosztásokba kerültek.